Montágh Imre: Tiszta beszéd – https://pdfcoffee.com/montagh-imre-tiszta-beszed-pdf-free.html
Fischer Sándor: A beszéd művészete – http://mek.niif.hu/04900/04951/04951.pdf
LIBANONI PILLANAT
A sziklaszélen őszi szél zilálja
a szikamort s a cédrus ágait,
zenélve zengő szentek citerája
szentenciákat fűz a szélhez itt,
szelíd szamár a zivatarra várva
szaglász, majd szimatolva felvonít,
de szűnik már a szél, s a cédruságak
között cikázó cickányok cicáznak.
(Hegedüs Géza)
BOSZORKÁNYSZOMBAT
Zizzen a szalma, sziszeg a szipirtyó,
szökken a szikra, izzik a szén,
szél szalad át a szelemenen, így jó,
száll a boszorkány cirok-szekerén,
céda szitokszót kerepel a szája,
(borzad e szóra a zeneszívű szent),
cicaszemű szeretője szerelemre várja
kénszagú sziklák közt odafent.
(Hegedüs Géza)
AZ ÓVATOS
Zsákba macskát sose vettem,
csigát, sáskát meg nem ettem,
sűrű sárban sem lépkedtem,
soha senkit sem sértettem;
óvatosan settenkedve,
zsarátnokra nem lépkedve,
zsugorgatva, csipegetve,
csókért, kincsért nem epedve
este hasam sütögetem,
senki semmi sem kell nekem,
sehol sincsen fájó sebem,
sápadt sírom kerülgetem.
(Hegedüs Géza)
MINTHA CSAK BYRONBÓL FORDÍTOTTÁK VOLNA…
Határon át amerre lát,
követte a tatár nyomát,
halálos csendben elhaladt
a part felett, a vár alatt,
s tovább, amerre nincsen út
s aranyat rejt a néma kút,
hol árva lányok alszanak
és csókafajták rajzanak,
hol ajtón arany mind a zár
s otthont talál a vad tatár.
Hegyek között, reggel felé
fehér szerelmét ott lelé,
de nem mehet be mégsem ő,
mert énekelve ébredő
kemény legények őrzik ott
a kertre néző ablakot.
E népet kell legyőznie…
És ezt most elbeszéljem-e?
Nem félsz-e kedves lelkű lény
benézni kertünk szegletén.
Egy nő hever a kertben és
keblén véres pengéjű kés.
(Hegedüs Géza)
Tamkó Sirató Károly:
VÁNDOR MÓKA (részletek)
Elindultunk
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,
Macsoládra – kocsonyáért,
Kocsonyádra – mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre – mézért
Mézeskútra – pénzért.
Jöttünk-mentünk
Nagylaposon – hegyesen,
Homoródon – begyesen,
Hétrongyoson – feszesen,
Lassú-réten – sebesen.
Be is értünk
Verebesre – seregestül,
Seregesre – verebestül,
Fenekesre fenekestül,
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
Hangosvölgybe – daltalan,
Dalos-zugba – hangtalan,
Zajgóvárra – zajtalan,
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!
Gilice-síp
(Tamkó Sirató Károlynak; részletek)
Gyalókára gyalog mentünk,
Vencsellőre elcsellengtünk.
Görgetegen átgörögtünk,
Tiszasülyön elsüllyedtünk.
Gyónon gyóntunk,
Nyőgéren nyögtünk,
Dadon dadogtunk,
Bujon bújtunk,
Duzson duskáltunk,
Dőrön dörmögtünk,
Acsán acsarogtunk,
– szemünk, szánk tátva,
így értünk Tátra,
s bedugtak, mert nem köszöntünk,
Zsákán egy zsákba.
Bicsérden a bicsérdisták
ránkolvasták a bűnlistát.
Mecsekszakálra mekegve
kecskepatákon mentünk be,
sem aranyért, sem bagóért
nem találtunk egy jó bordélyt.
Orfün fű nőtt az orrunkból,
kaszát fentek irgalomból.
Sósvertikén vertikális
cíncsatorna, menny-kanális,
lüktető nagy isten-erek
kint a ház falán függenek.
Ásványrárón a föld alatt
nyihognak az ásványlovak,
– szemük éjjel fölparázslik –
egy sem pókos, egy sem sántít.
Gigén elkérték gigánkat,
s rajt egy búsat trombitáltak,
aki hallotta gigánkat,
szeme lassan könnybe lábadt.
Kömlőn tömlőbe,
Süttőn sütőbe,
Ölbőn bő ölbe,
Kámon kámzsába,
Bödén bödönbe,
Zsibriken ibrikbe,
Pátrohán potrohába,
Penyigén
zöldültünk vén venyigén.
Bősárkányon szappannal
mosdik a szárnyas, körmös hal,
míg az apja kövéren
szunyókál a főtéren,
s rámordul: „Még ezer év,
s igen híres lesz e név!”
Etesen etessél,
Pátyon pátyoljál,
Imolán szeressél.
Ukkon egy mukkot,
Kosdon egy kost,
Küngösön egy inget,
Epölön kölest,
Látrányon kátrányt,
Upponyon puttonyt,
Méhkeréken lépesmézet,
Apcon, Pencen szövőszéket.
A horizonton gurul Görömböly,
álmod pinceajtóján dörömbölj!
Tarján Iza: Ungon-berken
Inárcs-Kakucs, Kehida
kehes lett a kis gida!
Neszele legelõjén eszel-e?
Ne szeleskedj, nesze te!…
Menjünk tovább, vándorútra,
gyógyírt keresni a bajra!
Messze vagyunk Váradoktól
pedig ott már vár a doktor.
Sárvár, Váradok,
addig el is fáradok,
Maglócán megpihenünk,
Mártélyon kvártélyra lelünk.
Écs, Csécs, Vámospércs,
Encsen, Pécsen ég a mécs…
Hejőbába! Hol a tejet fejõ bába?!
Elment Perbálba, perdülni a bálba.
Ilocskán Ilonka csacskán
tejet loccsant ócska rocskán.
Eszterágon Eszter, Ági
hív hintázni.
Velemér –
Jössz-e velem, Elemér?
Bú ért Buzsákon:
kilukadt a búzás zsákom!
Alsótoldon toldják,
Fóton megfoltozzák,
Varsádon a szád bevarrják.
Vác, Cece, Becefa,
virágzik az ecetfa!
Sirokon sírok: merre van Szomor
Szomoron Szomorún kordul a gyomor.
Kányaváron kánya vár rám,
Várdán dárdás áll a vártán,
Makkoshotykán hetyke potyka,
Nagytilajon tilalomfa.
Szőregen öreg bõregér,
szőrbundában az egen mendegél…
Acsa, Pacsa, Töröcske,
csíp a neved, Pölöske!
Hajmáskéren hagymát kértem,
Bicskén bicském elveszetettem.
Letkésen később lett késem,
Zámolyon ültem sánta zsámolyon,
Almáron az almárium üres már,
az a bajom, nagy bajom.
Halmajugra:
majonézes hal ugrik a tálunkra.
Bánkon bánkódtunk,
Viden vidámodtunk,
Selypen a pösze pék arra kért,
fussunk Szulokra szurokért.
Bakon átbaktattunk,
Hegyfalu falára másztunk,
ipi-apacs Ipacsfa,
nem megyünk Nyakvágóra!
Ránk borult Palkonya
palakék alkonya…
Tokod, Bokod, Berhida:
meggyógyult a kis gida!
S hogy elértünk Kecskemétre
bukfencezve fut a rétre,
Öcsöd, Bátya, Szalatnak
mind utána szaladnak!…